A képen látható bonyolult rendszerrel nem akarjuk elrettenteni Önt a napenergia hasznosító rendszerektől, léteznek sokkal olcsóbb és egyszerűbb megoldások is, de a működési elv megértéséhez ezt találtuk megfelelőnek, mert szinte minden előforduló alkatrészt tartalmaz.

A.) vákuumcsöves kollektor, B.) indirekt fűtésű tartály (kombi, tartály a tartályban típus), C.) szoláris szabályzó, D.) keringető szivattyú, E.) mechanikus hőmérő, F.) tágulási tartály, G.) visszacsapó szelep, H.) nyomásmérő, I.) biztonsági szelep, J.) feltöltő- leeresztő csap, K.) hőmérséklet szenzor, L.) motoros váltószelep, M.) átfolyós rendszerű fali gázkazán beépített keringető szivattyúval és lemezes hőcserélővel, N.) légtelenítő szelep.

A működés rövid leírása:

    A tetőn lévő vákuumcsöves kollektor (A) a napsugárzás hatására felmelegszik. A beépített hőmérséklet szenzor és az indirekt fűtésű kombi tároló (B) alsó felében található hőmérséklet szenzor (K) között egyre növekszik a hőmérsékletkülönbség. Ha a hőmérséklet különbség a szoláris szabályzón (C) beállított értéket eléri, akkor a szabályzó bekapcsolja a keringető szivattyút, (D) ami csak akkor áll le, ha a hőmérséklet különbség a beállított érték alá csökken. A szivattyú a napkollektorban felmelegedett vizet az indirekt fűtésű tároló alsó részében lévő csőkígyóba juttatja, ami felmelegíti a külső tartály (puffertároló) vizét. A tartályon belül található egy alsó részén elkeskenyedő kisebb tartály, ami a vezetékes ivóvízre van kötve. A belső tartályt teljes felületén körülveszi a külső tartály vize, így a nagy felület miatt nagyon jó a hőátadás a két tartály között. Sokakban felmerülhet a kérdés: Miért kell még egy belső tartály, és miért van ilyen furcsa alakja? Mivel a nap hőenergiáját nem csak vízmelegítésre, hanem fűtésrásegítésre is használhatjuk, a tartályban felmelegedett vizet az alacsony hőmérsékletű fűtési rendszerben (padlófűtés, falfűtés) is keringetni lehet. Mivel az ivóvíz nem keveredhet a fűtőrendszer vizével, külön tartályban kell tárolni. A tartály furcsa alakjára pedig a víz hőmérsékleti rétegződése ad magyarázatot. Talán sokan emlékeznek arra az iskolai kísérletre, amikor egy vízzel töltött kémcső tetejét gázlángba tartva fel lehetett forralni a vizet anélkül, hogy az alja megmelegedett volna. A meleg víz kisebb fajsúlyú a hidegnél, ezért a tároló felső részében helyezkedik el. A fenti ábrán jól látszik, hogy a friss hideg víz a tartály nyúlványának legaljába áramlik, a meleg víz csöve pedig a belső tartály tetejéből van kivezetve, éppen azért mert itt a legmagasabb a vízhőmérséklet. A rétegződés a külső puffertartályban is végbemegy. A képen látható, hogy a fali gázkazán (M) csak a külső tartály felső részét fűti, amikor nem süt a nap. A kazán hőérzékelője is a felső részben van. A padlófűtés visszatérő ágában láthatunk egy hőérzékelőt (K), ami a szoláris szabályzóba (C) van bekötve. Ha a tartály alsó részében melegebb víz, mint a padlófűtés visszatérő ágában, akkor a motoros váltószelep (L) a visszatérő fűtővizet a puffertároló alsó részébe vezeti, míg a kazánba a puffertároló felső részéből a melegebb, kollektorokkal felfűtött víz kerül vissza. Láthatunk még egy keringető szivattyút motoros váltószeleppel és hőmérséklet szabályzóval a padlófűtés elé kötve. Ez azért szükséges mert a padlófűtéshez alacsonyabb hőmérsékletű fűtővíz szükséges, mint a puffer melegítéséhez, így a keverőszeleppel szabályozni lehet, mennyi forró vizet keverjen a padlófűtés visszatérő ágában lévő kihűlt fűtővízhez.

További technikai részleteket az építőelemek című alfejezetben olvashatnak, de szívesen válaszolunk az e-mailben feltett kérdésekre is.